Hosszú mese egy lányról, öbölről, barátokról, magyar konyháról, suliról és persze bulikról

Sziasztok! Már elég hosszú ideje nem írtam. Őszintén szólva nagyon mozgalmassá vált az életem... Na de most újra itt és ígérem minden eddigit bepótolok! ;)
18.-án egy nagyobb kirándulást szerveztek nekünk a Cardiff-i öbölbe: hajókázás, séta a belvárosban és ismerkedés a walesi főváros szépségeivel. Annyit elárulnék így utólg, hogy az itteni szervező bagázs előtt emelem kalapom. Mindent úgy próbáltak intézni, hogy mindenki számára elérhető és szórakoztató legyen. Anyagilag is meglepően jól hozták ki az egész nemzetközi hetet. Olyannyira hogy a belépési kedvezmények mellett volt a héten 3 olyan vacsora, amin minden regisztrált résztvevő abszolút ingyen étkezhetett és persze 3 menü közül választhatott. Hááát igen, nem semmi! És persze a bulik is totál ingyenesek voltak.
Persze ez megváltozott a következő hétre, amikor megérkeztek az angol diákok is. :P
Szóval vissza a Cardiff-i öbölbeli túrára. Buszt szerveztek nekünk kifejezetten az öbölhöz, hogy ott hajókázhassunk, de sajnos itt találkoztam először a szervezésben némi bökkenővel: az öbölbe érkezve a szervezők kezüket széttárva annyit mondtak, hogy akkor mindenki menjen amerre lát és ekkor és ekkor találkozunk. Persze mindenki a hajókázásra várt és az egyetlen hajó, amit láttunk, kb 20 fős volt és óránként egyszer közlekedett... 40-50 fős tömeg tanácstalanul áll a kikötőben várva a csodára, amikor is a szervezők beszállnak a 20 fős hajóba és elindulnak kis hajókázásukra. Mondanom sem kell, nálam itt elpattant a húr. Aki ismer, az tudja, hogy nem bírom ha pár ember miatt jár pórul egy egész csapat ember. Szóval felkerekedtem és jártam egy kört a kikötőben hajóért kutatva. Kb. 10 percen belül ráleltem egy kb. 50 férőhelyes kissé szocreál kinézetű de biztonságosnak tűnő csodajárgányra és lezsíroztam, hogy fejenként 1 font (kb 300 Ft) kedvezménnyel csoportként elvigyenek minket egy körütra az öbölben...
Azóta is vannak páran, akik csak 'leader'-nek (főnök/vezető) szólítanak, amikor meglátnak... :P
A hajóút szuper volt. Gyönyörű épületek a parton, hangulatos hajókázás, végre egy kis tenger-illat... Kiderült az idegenvezetésből (mert hogy azt is kaptunk), hogy pár éve zárták le az öblöt egy gáttal, hogy kiszűrjék az apály-dagály jelenségét ily közel a belvároshoz, hiszen ha jól tudom itt a világon az egyik legnagyobb a különbség: akár 14 m is lehet. A hajótúra után kisétáltunk páran a nyílt tengerhez, ahol közelről meg is nézhettük ezt a jelenséget, illetve a nyomait, hiszen épp apály volt. Hihetetlen érdekes volt látni azt az iszapot, ami ilyenkor a felszínre kerül! [Képeket töltöttem fel róla!]
Még aznap este kisebb bulit csaptunk a koleszban, ahol tesztelhettem ritmusérzékem. Most az egyszer nem a táncparketten, hanem egy dobbal (azt hiszem konga volt) a kezemben. Amit a képen láttok, az csak a látszat! Még csak úgy megy, ha valaki dobol és én néha beszállok. :)
Ezek után minden este volt valamilyen buli a kampusz területén. Persze mindig csak 12-ig, jobb esetben 12.30-ig. Ezek az angolok nem semmik! Nagyon szeretik a beöltözős bulikat: volt már katona-est, iskolás egyenruha party, szuperhős buli, rave night, kiöltözős gólya buli és még sorolhatnám... Ja és azt nem is írtam, hogy (persze a külföldi és az itteni férfiak örömére) minden angol lány mini koktélruhában jár bulizni, és nem csak a legexluzívabb klubbokba, hanem az egyszerű pubokba is. Hihetetlen... komolyan mondom először kisebbségi érzésem volt, aztán arra gondoltam, mit gondolnak Magyarországon arról a nőről, aki így jelenik meg egy discoban... Hááát azt hiszem nem sok jót! Ráadásul halálra sminkelik magukat, merthogy itt nem 18 éves kor felett lehet bejutni egy buliba, hanem 21!!! Ezt is nagyon nehéz volt megemészteni. Igazából csak áldottam a sorsot, hogy nem egy évvel ezelőtt lettem olyan szerencsés, hogy kijuthassak ide, mert azt hiszem akkor jócskán be lettem volna korlátozva. Szóval ilyen körülmények között volt, hogy mi inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a közeli városba egy clubba vagy pubba. Így csütörtökön például karaokeezni voltunk! Jókat énekeltünk... persze csak csapatosan. Voltak olyan esték amikor nyugisabb dologra vágytunk, így konyha party-t szerveztünk. (Ehhez tudni kell, hogy minden lakás úgy épül fel, hogy egy folyosóról nyílik 6 szoba és egy konyha, ez a társaság lelke, mindenki ott találkozik.) A konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Aztán persze a nagy partizásokban az ember elfárad és megéhezik. Így hát 25.-én délután csörget az ajtómon a két magyar sorstárs: "Kitti! Megvettünk mindent a Gulyás leveshez, recept van, de mi nem tudunk főzni. Megfőzöd holnap? Jönnek kb 5-en + te is hívj bárkit!" Huuupsz... Kicsit meglepődtem, mert még soha nem főztem korábban Gulyás levest. Persze asszisztáltam már hozzá meg asszem kevergettem is, de azért séfnek lenni, az mááás! Ilyen lehetőséget viszont sosem utasít vissza az ember! Szóval 26.-án délután 3-kor a három magyar diák nekiesett a hagymának, répának, húsnak és a krumplinak... Gondolom a tapasztaltabbak már most mosolyognak, hogy marhahúsból (merthogy török leányzó disznót nem ehet) elég hosszas főzőcskézés után lesz csak vacsora. Hááát igen, kb este 8 körül készült el a remekmű. De ne ugorjunk ennyire előre: gyakorlott szakács tudja, hogy bárhol jár a világon, magyar pirospaprika nélkül nem indul külföldre! Ha valaki nem tudta, most vésse az eszébe sűrgősen! Diensztelődik a hagyma, pörkölődik a husi... de a pirospaprikának se színe, se íze. Nyolc éhes száj arra vár, hogy igazi magyar ételt kóstolhasson... Kitti pedig már az idegösszeroppanás szélén: miért nincs íze a kajánaaaaak? No de nem baj! Kreatív agyfélteke bekapcs: szerezzünk chili paprikát! ;) Iggen, a megoldás végül ez lett és meglepően magyarossá varázsolódott tőle a korábban íztelen pörkölt. :)
Szóval egy dolgot már most megtanultam: a kreativitás a konyhában is elengedhetetlen! Egyébként minden jó, ha a vége jó: a gulyás egytől egyig mindenkinek ízlett! A török leányzótól olyan bókot kaptam, mint még soha: azt mondta, hogy most érezte magát itt először otthon. (Kitti még most is elpirul...)
A sikertől felbátorodva másnap mákos gubát készítettem egy másik (kisebb) társaságnak. Persze az alapanyagok beszerzése és előkészítése ezúttal sem bizonyult olyan egyszerűnek, mint otthon: az egész várost bejárva, egyedül egy kis gyümölcs-zöldség boltban nagyon exkluzív, dobozos csomagolásban találtam mákot. Az egész városban egy helyen. Persze nem volt ledarálva és hát kollégiumi körülmények között ezt nem olyan könnyű megoldani. Végül az egyik bolti eladó ötletétől vezérelve, egy tálat és merőkanat használva mozsárként sikerült a mákot felhasználhatóvá varázsolnom. :)) Mivel vanília puddingot vagy öntetet nem árusítanak a boltban, azt is házilag készítettem el egy másik bolti eladó által a leltározó papírjára írt recept alapján. Annyira rendesek az emberek! És érződik rajtuk, hogy élvezik, hogy hozzájárulhatnak valamihez azzal, ha segítenek. képek: http://picasaweb.google.com/veneszk/FZCskZS#
Na de ennyit a főzőcskézésről, mert még valaki azt hiszi hogy konyhatündérré változtam. :P
Ezen a héten elkezdődött végre a suli. Egész jó az órarendem: van két teljes és egy fél nap sulim, de ez azt jelenti, hogy két napom totál szabad a héten plusz a hétvége. Szeretném minél hasznosabban kitölteni ezt az időt, úgyhogy remélem sikerül. Egy héten egyszer vagy kétszer kondizni járok néhány német csajszival, minden héten van egy táncórám és remélem találok valami jó melóhelyet a közelben. :) Ja konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
A héten elkezdődött az iskola. Járok Tudományos, formális esszé írásra, hogy később angolul is kiadhassam a könyveimet... :P Az órarendem nagyon jó lett: van két totál üres napom, így azokat hasznosabban tudom majd eltölteni, mintha minden nap lenne pár szabad órám.
Még egy vicces sztori: a múlt hét végén volt egy gólyáknak szervezett nyitott nap, ahol minden egyetemi szervezet és szerveződés képviselte magát. Igazándiból meglepett nagyonn, hogy a standoknál senki sem akart információt megosztani az odasétálókkal. Inkább csak mindenkinek a kezébe nyomtak vmi repiajándékot meg szórólapokat. Úgyhogy a következő napomból pár óra arra ment rá, hogy szortíroztam a kapott infókat... Na de a lényeg, hogy a nagy kavalkád káoszában megpillantottam egy színes standot smiley-kkal. Hihetetlenül megörültem neki! Gondoltam valami hippistand: élvezd az életed! relax! meg ilyesmi... Ezel a lendülettel oda is libbentem: "Sziasztok! Mit lehet itt csinálni? Mivel foglalkoztok pontosan? Tetszik ez a sok szín!" És akkor jó nagyot csapott a kő, ami a földbe döngölt: "Mi a melegek és transzvesztiták egyesülete vagyunk és szívesen várunk szimpatizánsokat is! Nyugodtan csatlakozhat honzánk olyan is aki a másik nemet szereti..." Baaaaang!!!! Ennyi. Hááát nem is tudom mikor égtem ekkorát utoljára! :D Szóval, mint ahogy már ti is sejtitek, a sok szín igazávól egy szivárvány volt. Na de azért... nem akarok megsérteni senkit, de hogy a szivárvány után még a smiley-t is így kisajátítsa valaki... :( hüpp...hüppp
Szóval a napjaim csak telnek, telnek olyannyira zsúfoltan és sokszínűen, hogy már-már úgy érzem, hogy kb. 2,5 hónapja itt vagyok. Ami persze pozitív, hiszen annyi az élmény, hogy ennek alapesetbe csak ennyi időbe szabadna beleférnie... ;)
Azt hiszem mára ennyi... majd még jelentkezem!
U.i.: A képeket ne felejtsétek megnézni! Ugyanúgy, mint eddig! Klikk a címre!
Pussznatás minden otthon maradt szerettemnek!!!!! :*