A héten már teljesen beindult a suli: olvasás, olvasás, olvasás óráról órára, prezentációk, csapatmunkák... Szóval kemény munka folyik az egyetemen. Érdekes nagyon a különbség az otthoni egyetemekhez képest. Itt mindent nagyon gyakorlatiasan fognak meg, minden szemináriumon folyamatos csapatmunka van, a házi feladatok egy része szintén csoportban megoldandó, sokszor így kollektíven kaptak jegyet/pontot a csoportok a közös munkára. Volt olyan házim az egyik tárgyból, hogy értekeljem magam vállalkózási készségek, motiváció szempontjából: erősségek, gyengeségek, értékek... Hihetetlen érdekes ilyen módszerekkel tanulni 3 év AIESECezés után. Kicsit néha olyan érzésem van, mintha nem egyetemen, hanem egy @-es meetingen ülnék. Sokszor különböző témákban érvelgetni, vitázni kell egymással. Mondanom sem kell, hogy a kedvenc vitám eddig a Learning & Development (Tanulás és fejlődés/fejlesztés) tárgyból a készségek vs. kompetenciák témában volt... :) (Zsófi, büszke lettél volna rám :-P).
Suli mellett a héten inkább pihenős progikat iktattam be. Volt esténként közös filmnézés, éjszakába nyúló beszélgetés ééés csütörtök este Ladies' Night, csajos este! Kicsit kezdtek hiányozni a jó kis csajos beszélgetések, pletykálások, úgyhogy összecsődítettem kb 10-12 csajszit a konyhámban, készítettem egy kis diós gubát (a diót könnyebb volt lereszelni a sajtreszelőn, mint a mákot...) és egy kis bor kíséretében nagyot dumáltunk az élet csajos oldaláról este 8-tól egészen hajnali 2-ig!!! :) Jól esett egy kicsit csak női társaságban dumcsizni... Arról persze ne is beszéljünk, hogy a pasikat közben majd megette a penész... :P
Ma este habparty lesz a kampuszon, úgyhogy alig várom.... Ilyen hülyeséget még úgysem csináltam... :)
2008. október 11., szombat
2008. szeptember 30., kedd
Hosszú mese egy lányról, öbölről, barátokról, magyar konyháról, suliról és persze bulikról
Sziasztok! Már elég hosszú ideje nem írtam. Őszintén szólva nagyon mozgalmassá vált az életem... Na de most újra itt és ígérem minden eddigit bepótolok! ;)
18.-án egy nagyobb kirándulást szerveztek nekünk a Cardiff-i öbölbe: hajókázás, séta a belvárosban és ismerkedés a walesi főváros szépségeivel. Annyit elárulnék így utólg, hogy az itteni szervező bagázs előtt emelem kalapom. Mindent úgy próbáltak intézni, hogy mindenki számára elérhető és szórakoztató legyen. Anyagilag is meglepően jól hozták ki az egész nemzetközi hetet. Olyannyira hogy a belépési kedvezmények mellett volt a héten 3 olyan vacsora, amin minden regisztrált résztvevő abszolút ingyen étkezhetett és persze 3 menü közül választhatott. Hááát igen, nem semmi! És persze a bulik is totál ingyenesek voltak.
Persze ez megváltozott a következő hétre, amikor megérkeztek az angol diákok is. :P
Szóval vissza a Cardiff-i öbölbeli túrára. Buszt szerveztek nekünk kifejezetten az öbölhöz, hogy ott hajókázhassunk, de sajnos itt találkoztam először a szervezésben némi bökkenővel: az öbölbe érkezve a szervezők kezüket széttárva annyit mondtak, hogy akkor mindenki menjen amerre lát és ekkor és ekkor találkozunk. Persze mindenki a hajókázásra várt és az egyetlen hajó, amit láttunk, kb 20 fős volt és óránként egyszer közlekedett... 40-50 fős tömeg tanácstalanul áll a kikötőben várva a csodára, amikor is a szervezők beszállnak a 20 fős hajóba és elindulnak kis hajókázásukra. Mondanom sem kell, nálam itt elpattant a húr. Aki ismer, az tudja, hogy nem bírom ha pár ember miatt jár pórul egy egész csapat ember. Szóval felkerekedtem és jártam egy kört a kikötőben hajóért kutatva. Kb. 10 percen belül ráleltem egy kb. 50 férőhelyes kissé szocreál kinézetű de biztonságosnak tűnő csodajárgányra és lezsíroztam, hogy fejenként 1 font (kb 300 Ft) kedvezménnyel csoportként elvigyenek minket egy körütra az öbölben...
Azóta is vannak páran, akik csak 'leader'-nek (főnök/vezető) szólítanak, amikor meglátnak... :P
A hajóút szuper volt. Gyönyörű épületek a parton, hangulatos hajókázás, végre egy kis tenger-illat... Kiderült az idegenvezetésből (mert hogy azt is kaptunk), hogy pár éve zárták le az öblöt egy gáttal, hogy kiszűrjék az apály-dagály jelenségét ily közel a belvároshoz, hiszen ha jól tudom itt a világon az egyik legnagyobb a különbség: akár 14 m is lehet. A hajótúra után kisétáltunk páran a nyílt tengerhez, ahol közelről meg is nézhettük ezt a jelenséget, illetve a nyomait, hiszen épp apály volt. Hihetetlen érdekes volt látni azt az iszapot, ami ilyenkor a felszínre kerül! [Képeket töltöttem fel róla!]
Még aznap este kisebb bulit csaptunk a koleszban, ahol tesztelhettem ritmusérzékem. Most az egyszer nem a táncparketten, hanem egy dobbal (azt hiszem konga volt) a kezemben. Amit a képen láttok, az csak a látszat! Még csak úgy megy, ha valaki dobol és én néha beszállok. :)
Ezek után minden este volt valamilyen buli a kampusz területén. Persze mindig csak 12-ig, jobb esetben 12.30-ig. Ezek az angolok nem semmik! Nagyon szeretik a beöltözős bulikat: volt már katona-est, iskolás egyenruha party, szuperhős buli, rave night, kiöltözős gólya buli és még sorolhatnám... Ja és azt nem is írtam, hogy (persze a külföldi és az itteni férfiak örömére) minden angol lány mini koktélruhában jár bulizni, és nem csak a legexluzívabb klubbokba, hanem az egyszerű pubokba is. Hihetetlen... komolyan mondom először kisebbségi érzésem volt, aztán arra gondoltam, mit gondolnak Magyarországon arról a nőről, aki így jelenik meg egy discoban... Hááát azt hiszem nem sok jót! Ráadásul halálra sminkelik magukat, merthogy itt nem 18 éves kor felett lehet bejutni egy buliba, hanem 21!!! Ezt is nagyon nehéz volt megemészteni. Igazából csak áldottam a sorsot, hogy nem egy évvel ezelőtt lettem olyan szerencsés, hogy kijuthassak ide, mert azt hiszem akkor jócskán be lettem volna korlátozva. Szóval ilyen körülmények között volt, hogy mi inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a közeli városba egy clubba vagy pubba. Így csütörtökön például karaokeezni voltunk! Jókat énekeltünk... persze csak csapatosan. Voltak olyan esték amikor nyugisabb dologra vágytunk, így konyha party-t szerveztünk. (Ehhez tudni kell, hogy minden lakás úgy épül fel, hogy egy folyosóról nyílik 6 szoba és egy konyha, ez a társaság lelke, mindenki ott találkozik.) A konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Aztán persze a nagy partizásokban az ember elfárad és megéhezik. Így hát 25.-én délután csörget az ajtómon a két magyar sorstárs: "Kitti! Megvettünk mindent a Gulyás leveshez, recept van, de mi nem tudunk főzni. Megfőzöd holnap? Jönnek kb 5-en + te is hívj bárkit!" Huuupsz... Kicsit meglepődtem, mert még soha nem főztem korábban Gulyás levest. Persze asszisztáltam már hozzá meg asszem kevergettem is, de azért séfnek lenni, az mááás! Ilyen lehetőséget viszont sosem utasít vissza az ember! Szóval 26.-án délután 3-kor a három magyar diák nekiesett a hagymának, répának, húsnak és a krumplinak... Gondolom a tapasztaltabbak már most mosolyognak, hogy marhahúsból (merthogy török leányzó disznót nem ehet) elég hosszas főzőcskézés után lesz csak vacsora. Hááát igen, kb este 8 körül készült el a remekmű. De ne ugorjunk ennyire előre: gyakorlott szakács tudja, hogy bárhol jár a világon, magyar pirospaprika nélkül nem indul külföldre! Ha valaki nem tudta, most vésse az eszébe sűrgősen! Diensztelődik a hagyma, pörkölődik a husi... de a pirospaprikának se színe, se íze. Nyolc éhes száj arra vár, hogy igazi magyar ételt kóstolhasson... Kitti pedig már az idegösszeroppanás szélén: miért nincs íze a kajánaaaaak? No de nem baj! Kreatív agyfélteke bekapcs: szerezzünk chili paprikát! ;) Iggen, a megoldás végül ez lett és meglepően magyarossá varázsolódott tőle a korábban íztelen pörkölt. :)
Szóval egy dolgot már most megtanultam: a kreativitás a konyhában is elengedhetetlen! Egyébként minden jó, ha a vége jó: a gulyás egytől egyig mindenkinek ízlett! A török leányzótól olyan bókot kaptam, mint még soha: azt mondta, hogy most érezte magát itt először otthon. (Kitti még most is elpirul...)
A sikertől felbátorodva másnap mákos gubát készítettem egy másik (kisebb) társaságnak. Persze az alapanyagok beszerzése és előkészítése ezúttal sem bizonyult olyan egyszerűnek, mint otthon: az egész várost bejárva, egyedül egy kis gyümölcs-zöldség boltban nagyon exkluzív, dobozos csomagolásban találtam mákot. Az egész városban egy helyen. Persze nem volt ledarálva és hát kollégiumi körülmények között ezt nem olyan könnyű megoldani. Végül az egyik bolti eladó ötletétől vezérelve, egy tálat és merőkanat használva mozsárként sikerült a mákot felhasználhatóvá varázsolnom. :)) Mivel vanília puddingot vagy öntetet nem árusítanak a boltban, azt is házilag készítettem el egy másik bolti eladó által a leltározó papírjára írt recept alapján. Annyira rendesek az emberek! És érződik rajtuk, hogy élvezik, hogy hozzájárulhatnak valamihez azzal, ha segítenek. képek: http://picasaweb.google.com/veneszk/FZCskZS#
Na de ennyit a főzőcskézésről, mert még valaki azt hiszi hogy konyhatündérré változtam. :P
Ezen a héten elkezdődött végre a suli. Egész jó az órarendem: van két teljes és egy fél nap sulim, de ez azt jelenti, hogy két napom totál szabad a héten plusz a hétvége. Szeretném minél hasznosabban kitölteni ezt az időt, úgyhogy remélem sikerül. Egy héten egyszer vagy kétszer kondizni járok néhány német csajszival, minden héten van egy táncórám és remélem találok valami jó melóhelyet a közelben. :) Ja konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
A héten elkezdődött az iskola. Járok Tudományos, formális esszé írásra, hogy később angolul is kiadhassam a könyveimet... :P Az órarendem nagyon jó lett: van két totál üres napom, így azokat hasznosabban tudom majd eltölteni, mintha minden nap lenne pár szabad órám.
Még egy vicces sztori: a múlt hét végén volt egy gólyáknak szervezett nyitott nap, ahol minden egyetemi szervezet és szerveződés képviselte magát. Igazándiból meglepett nagyonn, hogy a standoknál senki sem akart információt megosztani az odasétálókkal. Inkább csak mindenkinek a kezébe nyomtak vmi repiajándékot meg szórólapokat. Úgyhogy a következő napomból pár óra arra ment rá, hogy szortíroztam a kapott infókat... Na de a lényeg, hogy a nagy kavalkád káoszában megpillantottam egy színes standot smiley-kkal. Hihetetlenül megörültem neki! Gondoltam valami hippistand: élvezd az életed! relax! meg ilyesmi... Ezel a lendülettel oda is libbentem: "Sziasztok! Mit lehet itt csinálni? Mivel foglalkoztok pontosan? Tetszik ez a sok szín!" És akkor jó nagyot csapott a kő, ami a földbe döngölt: "Mi a melegek és transzvesztiták egyesülete vagyunk és szívesen várunk szimpatizánsokat is! Nyugodtan csatlakozhat honzánk olyan is aki a másik nemet szereti..." Baaaaang!!!! Ennyi. Hááát nem is tudom mikor égtem ekkorát utoljára! :D Szóval, mint ahogy már ti is sejtitek, a sok szín igazávól egy szivárvány volt. Na de azért... nem akarok megsérteni senkit, de hogy a szivárvány után még a smiley-t is így kisajátítsa valaki... :( hüpp...hüppp
Szóval a napjaim csak telnek, telnek olyannyira zsúfoltan és sokszínűen, hogy már-már úgy érzem, hogy kb. 2,5 hónapja itt vagyok. Ami persze pozitív, hiszen annyi az élmény, hogy ennek alapesetbe csak ennyi időbe szabadna beleférnie... ;)
Azt hiszem mára ennyi... majd még jelentkezem!
U.i.: A képeket ne felejtsétek megnézni! Ugyanúgy, mint eddig! Klikk a címre!
Pussznatás minden otthon maradt szerettemnek!!!!! :*
18.-án egy nagyobb kirándulást szerveztek nekünk a Cardiff-i öbölbe: hajókázás, séta a belvárosban és ismerkedés a walesi főváros szépségeivel. Annyit elárulnék így utólg, hogy az itteni szervező bagázs előtt emelem kalapom. Mindent úgy próbáltak intézni, hogy mindenki számára elérhető és szórakoztató legyen. Anyagilag is meglepően jól hozták ki az egész nemzetközi hetet. Olyannyira hogy a belépési kedvezmények mellett volt a héten 3 olyan vacsora, amin minden regisztrált résztvevő abszolút ingyen étkezhetett és persze 3 menü közül választhatott. Hááát igen, nem semmi! És persze a bulik is totál ingyenesek voltak.
Persze ez megváltozott a következő hétre, amikor megérkeztek az angol diákok is. :P
Szóval vissza a Cardiff-i öbölbeli túrára. Buszt szerveztek nekünk kifejezetten az öbölhöz, hogy ott hajókázhassunk, de sajnos itt találkoztam először a szervezésben némi bökkenővel: az öbölbe érkezve a szervezők kezüket széttárva annyit mondtak, hogy akkor mindenki menjen amerre lát és ekkor és ekkor találkozunk. Persze mindenki a hajókázásra várt és az egyetlen hajó, amit láttunk, kb 20 fős volt és óránként egyszer közlekedett... 40-50 fős tömeg tanácstalanul áll a kikötőben várva a csodára, amikor is a szervezők beszállnak a 20 fős hajóba és elindulnak kis hajókázásukra. Mondanom sem kell, nálam itt elpattant a húr. Aki ismer, az tudja, hogy nem bírom ha pár ember miatt jár pórul egy egész csapat ember. Szóval felkerekedtem és jártam egy kört a kikötőben hajóért kutatva. Kb. 10 percen belül ráleltem egy kb. 50 férőhelyes kissé szocreál kinézetű de biztonságosnak tűnő csodajárgányra és lezsíroztam, hogy fejenként 1 font (kb 300 Ft) kedvezménnyel csoportként elvigyenek minket egy körütra az öbölben...
Azóta is vannak páran, akik csak 'leader'-nek (főnök/vezető) szólítanak, amikor meglátnak... :P
A hajóút szuper volt. Gyönyörű épületek a parton, hangulatos hajókázás, végre egy kis tenger-illat... Kiderült az idegenvezetésből (mert hogy azt is kaptunk), hogy pár éve zárták le az öblöt egy gáttal, hogy kiszűrjék az apály-dagály jelenségét ily közel a belvároshoz, hiszen ha jól tudom itt a világon az egyik legnagyobb a különbség: akár 14 m is lehet. A hajótúra után kisétáltunk páran a nyílt tengerhez, ahol közelről meg is nézhettük ezt a jelenséget, illetve a nyomait, hiszen épp apály volt. Hihetetlen érdekes volt látni azt az iszapot, ami ilyenkor a felszínre kerül! [Képeket töltöttem fel róla!]
Még aznap este kisebb bulit csaptunk a koleszban, ahol tesztelhettem ritmusérzékem. Most az egyszer nem a táncparketten, hanem egy dobbal (azt hiszem konga volt) a kezemben. Amit a képen láttok, az csak a látszat! Még csak úgy megy, ha valaki dobol és én néha beszállok. :)
Ezek után minden este volt valamilyen buli a kampusz területén. Persze mindig csak 12-ig, jobb esetben 12.30-ig. Ezek az angolok nem semmik! Nagyon szeretik a beöltözős bulikat: volt már katona-est, iskolás egyenruha party, szuperhős buli, rave night, kiöltözős gólya buli és még sorolhatnám... Ja és azt nem is írtam, hogy (persze a külföldi és az itteni férfiak örömére) minden angol lány mini koktélruhában jár bulizni, és nem csak a legexluzívabb klubbokba, hanem az egyszerű pubokba is. Hihetetlen... komolyan mondom először kisebbségi érzésem volt, aztán arra gondoltam, mit gondolnak Magyarországon arról a nőről, aki így jelenik meg egy discoban... Hááát azt hiszem nem sok jót! Ráadásul halálra sminkelik magukat, merthogy itt nem 18 éves kor felett lehet bejutni egy buliba, hanem 21!!! Ezt is nagyon nehéz volt megemészteni. Igazából csak áldottam a sorsot, hogy nem egy évvel ezelőtt lettem olyan szerencsés, hogy kijuthassak ide, mert azt hiszem akkor jócskán be lettem volna korlátozva. Szóval ilyen körülmények között volt, hogy mi inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a közeli városba egy clubba vagy pubba. Így csütörtökön például karaokeezni voltunk! Jókat énekeltünk... persze csak csapatosan. Voltak olyan esték amikor nyugisabb dologra vágytunk, így konyha party-t szerveztünk. (Ehhez tudni kell, hogy minden lakás úgy épül fel, hogy egy folyosóról nyílik 6 szoba és egy konyha, ez a társaság lelke, mindenki ott találkozik.) A konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Aztán persze a nagy partizásokban az ember elfárad és megéhezik. Így hát 25.-én délután csörget az ajtómon a két magyar sorstárs: "Kitti! Megvettünk mindent a Gulyás leveshez, recept van, de mi nem tudunk főzni. Megfőzöd holnap? Jönnek kb 5-en + te is hívj bárkit!" Huuupsz... Kicsit meglepődtem, mert még soha nem főztem korábban Gulyás levest. Persze asszisztáltam már hozzá meg asszem kevergettem is, de azért séfnek lenni, az mááás! Ilyen lehetőséget viszont sosem utasít vissza az ember! Szóval 26.-án délután 3-kor a három magyar diák nekiesett a hagymának, répának, húsnak és a krumplinak... Gondolom a tapasztaltabbak már most mosolyognak, hogy marhahúsból (merthogy török leányzó disznót nem ehet) elég hosszas főzőcskézés után lesz csak vacsora. Hááát igen, kb este 8 körül készült el a remekmű. De ne ugorjunk ennyire előre: gyakorlott szakács tudja, hogy bárhol jár a világon, magyar pirospaprika nélkül nem indul külföldre! Ha valaki nem tudta, most vésse az eszébe sűrgősen! Diensztelődik a hagyma, pörkölődik a husi... de a pirospaprikának se színe, se íze. Nyolc éhes száj arra vár, hogy igazi magyar ételt kóstolhasson... Kitti pedig már az idegösszeroppanás szélén: miért nincs íze a kajánaaaaak? No de nem baj! Kreatív agyfélteke bekapcs: szerezzünk chili paprikát! ;) Iggen, a megoldás végül ez lett és meglepően magyarossá varázsolódott tőle a korábban íztelen pörkölt. :)
Szóval egy dolgot már most megtanultam: a kreativitás a konyhában is elengedhetetlen! Egyébként minden jó, ha a vége jó: a gulyás egytől egyig mindenkinek ízlett! A török leányzótól olyan bókot kaptam, mint még soha: azt mondta, hogy most érezte magát itt először otthon. (Kitti még most is elpirul...)
A sikertől felbátorodva másnap mákos gubát készítettem egy másik (kisebb) társaságnak. Persze az alapanyagok beszerzése és előkészítése ezúttal sem bizonyult olyan egyszerűnek, mint otthon: az egész várost bejárva, egyedül egy kis gyümölcs-zöldség boltban nagyon exkluzív, dobozos csomagolásban találtam mákot. Az egész városban egy helyen. Persze nem volt ledarálva és hát kollégiumi körülmények között ezt nem olyan könnyű megoldani. Végül az egyik bolti eladó ötletétől vezérelve, egy tálat és merőkanat használva mozsárként sikerült a mákot felhasználhatóvá varázsolnom. :)) Mivel vanília puddingot vagy öntetet nem árusítanak a boltban, azt is házilag készítettem el egy másik bolti eladó által a leltározó papírjára írt recept alapján. Annyira rendesek az emberek! És érződik rajtuk, hogy élvezik, hogy hozzájárulhatnak valamihez azzal, ha segítenek. képek: http://picasaweb.google.com/veneszk/FZCskZS#
Na de ennyit a főzőcskézésről, mert még valaki azt hiszi hogy konyhatündérré változtam. :P
Ezen a héten elkezdődött végre a suli. Egész jó az órarendem: van két teljes és egy fél nap sulim, de ez azt jelenti, hogy két napom totál szabad a héten plusz a hétvége. Szeretném minél hasznosabban kitölteni ezt az időt, úgyhogy remélem sikerül. Egy héten egyszer vagy kétszer kondizni járok néhány német csajszival, minden héten van egy táncórám és remélem találok valami jó melóhelyet a közelben. :) Ja konyha partikon általában mindenféle dilis játékokat játszunk, activity-zünk, kártyázunk és persze hülyéskedünk. Sokszor előkerül a toll és a papír, hogy mindenki tanuljon valamit egy-egy ismertebb vagy egzotikusabb nyelven a másiktól. Már egész sokat tudok franciául! Például: Bonjour! Comment ca va? Je ne comprend pa! Au revoir! (Jó napot! Hogy vagy? Nem értem. Viszlát!) :))
Próbálkozom visszahozni a német tudásomat is néha, mivel a franciák után a német csapat a legnagyobb a külföldiek között. Így lehet, hogy még erre is jó lesz ez az év! Spanyolt pedig egy kurzus keretében fogok tanulni az első szemeszterben, aztán utána meglátjuk, hogy hogyan tovább.
A héten elkezdődött az iskola. Járok Tudományos, formális esszé írásra, hogy később angolul is kiadhassam a könyveimet... :P Az órarendem nagyon jó lett: van két totál üres napom, így azokat hasznosabban tudom majd eltölteni, mintha minden nap lenne pár szabad órám.
Még egy vicces sztori: a múlt hét végén volt egy gólyáknak szervezett nyitott nap, ahol minden egyetemi szervezet és szerveződés képviselte magát. Igazándiból meglepett nagyonn, hogy a standoknál senki sem akart információt megosztani az odasétálókkal. Inkább csak mindenkinek a kezébe nyomtak vmi repiajándékot meg szórólapokat. Úgyhogy a következő napomból pár óra arra ment rá, hogy szortíroztam a kapott infókat... Na de a lényeg, hogy a nagy kavalkád káoszában megpillantottam egy színes standot smiley-kkal. Hihetetlenül megörültem neki! Gondoltam valami hippistand: élvezd az életed! relax! meg ilyesmi... Ezel a lendülettel oda is libbentem: "Sziasztok! Mit lehet itt csinálni? Mivel foglalkoztok pontosan? Tetszik ez a sok szín!" És akkor jó nagyot csapott a kő, ami a földbe döngölt: "Mi a melegek és transzvesztiták egyesülete vagyunk és szívesen várunk szimpatizánsokat is! Nyugodtan csatlakozhat honzánk olyan is aki a másik nemet szereti..." Baaaaang!!!! Ennyi. Hááát nem is tudom mikor égtem ekkorát utoljára! :D Szóval, mint ahogy már ti is sejtitek, a sok szín igazávól egy szivárvány volt. Na de azért... nem akarok megsérteni senkit, de hogy a szivárvány után még a smiley-t is így kisajátítsa valaki... :( hüpp...hüppp
Szóval a napjaim csak telnek, telnek olyannyira zsúfoltan és sokszínűen, hogy már-már úgy érzem, hogy kb. 2,5 hónapja itt vagyok. Ami persze pozitív, hiszen annyi az élmény, hogy ennek alapesetbe csak ennyi időbe szabadna beleférnie... ;)
Azt hiszem mára ennyi... majd még jelentkezem!
U.i.: A képeket ne felejtsétek megnézni! Ugyanúgy, mint eddig! Klikk a címre!
Pussznatás minden otthon maradt szerettemnek!!!!! :*
2008. szeptember 17., szerda
Kirándulások
A napokban nagyon sűrű, intenzív programok töltötték ki az időmet: kirándulások, előadások, bulik. Az első nemzetközi hétvégés napon, vasárnap a közeli kastélyokat néztük meg. Nagyon napos időt fogtunk ki, úgyhogy bőven volt lehetőség élvezni a tájat. Kis csapatunk már egyre nagyobbra nő. A nemzetközi diáksereg egész jól kezdi ismerni egymást, így a hangulat mindig vidám és odafigyelünk egymásra. A kastély-túra során találkoztunk egy másik magyar lánnyal is, így a hazánkbeli, sőt egyetemünkről érkező diákok is fel-felbukkannak. Állítólag még érkezik majd egy negyedik magyar, de még nincs róla semmi infónk. A kastély-látogatás után egy fogadó vacsora várt benüket. Három különböző fajta ínyencségből lehetett választani és még desszertet is kaptunk. Mindezt teljesen ingyenesen biztosították számunkra, ami ihetetlen, hiszen a szállás árát kellett csak kifizetnünk. Szóval a szervezés valóban mesterfokú. Az asztalnál Botswana-i lányokkal ültem, akik sokat meséltek a saját kultúrájukról: pl. hogy az egész országban 2 millióan élnek és, hogy Botswana a 3. legbiztosnágosabb ország Afrikában és a 10. az egész világon.
Az esti bulik mindig nagyon jó hagulatban telnek, bár otthon elképzelhetetlen módon, 11-kor vége van.
Az esti bulik mindig nagyon jó hagulatban telnek, bár otthon elképzelhetetlen módon, 11-kor vége van.
2008. szeptember 13., szombat
Az első napok
A tagnapi és az azelőtti napom arról szólt, hogy beszerezzem a legfontosabb dolgokat, amire szükségem lehet és hogy megismerjem a környéket. Többé-kevésbé össze is jött.
Persze voltak kisebb kalandok. :)
Például a hűtőmről kiderült, hogy melegebb van benne mint a szobában. és valami gáz szivárog belőle... Így ki kellett cseréltetnem.
Közben kiderült hogy érkezett még ide egy magyar srác rajtam kívül. Ráadásul Corvinus-os! :) Szóval azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ!
A környéket már egyre inkább ismerem. Egy szép kis parkot fedeztem fel a szomszéd városban: Pontypriddben. Hatalmas és elég csendes, sehol egy nem oda illő ember. Ráadásul találtam benne egy játszóteret, ahol nyáron a gyerekeknek ingyenes medence üzemel. Azért szerintem ez nem semmi.
Az egyetem környékét még kevésbé sikerült felderítenem, de majd itt is készítek képeket!
Nem tudom meséltem-e, de az egyetem területe tele van kis vadnyuszikkal és mókusokkal!!! Hihetetlen... ráadásul elég közel is engedik az embereket magukhoz! :)
A nyugalmas első napok után tegnap összeverődött egy kb. 10 fős csapat és elmentünk este egy pub-ba. Naggyon jól sikerült. Kicsit olyan volt mint régen az AIESECes gyakornokokkal... csak most nem kell mellette vízumokat és lakásokat intéznem! :-P Voltak közöttünk franciák, törökök, norvégok és mi ketten magyarok. Olyan hangulatot csináltunk, hogy az ottani angolok is becsatlakoztak! :)
Már azért jól jött egy kis társasági élet... kezdett hiányozni.
Mától pedig abszolút beindul a buli: kezdődik a nemzetközi hét tele hasznos előadásokkal (még az itteni egészségügyi regisztrációt is megszervezik nekünk), kirándulásokkal és persze bulikkal. Nagyon kíváncsi vagyok az itteni emberekre!
Érdekes, hogy én soha nem tartottam magam előítéletes típusnak és most kicsit magamtól is megijedtem itt a sok külföldi között. Rengeteg különböző nemzetiségű ember van és az angolok még nem érkeztek meg. Nagyon furcsa volt úgymond, hogy fehérbőrűként kisebbségben vagyunk most. Persze nem azt mondom, hogy bármi féle nyomás lenne rajtunk, csak nagyon idegen ez a helyzet, ilyennel még nem találkoztam. Most fedeztem fel azt is, hogy a különböző nemzetiségű emberek mennyire különbözően gesztikulálnak, máshogy működnek. Valahogy az európaiak nagyon hasonlóak... Szóval rá kellett jönnöm, hogy bőven van még mit tanulnom az emberekkel kapcsolatban. Dehát erről fog szólni az egész évem!!! És abban nagy szerencsém van, hogy azért akik ide jönnek tanulni az egyetemre, már egy szűrt társaság. Anyagi és készségek szempontjából is.
Na de most vár a regisztráció a nemzetközi hétre. Képekhez katt a címre!
Persze voltak kisebb kalandok. :)
Például a hűtőmről kiderült, hogy melegebb van benne mint a szobában. és valami gáz szivárog belőle... Így ki kellett cseréltetnem.
Közben kiderült hogy érkezett még ide egy magyar srác rajtam kívül. Ráadásul Corvinus-os! :) Szóval azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ!
A környéket már egyre inkább ismerem. Egy szép kis parkot fedeztem fel a szomszéd városban: Pontypriddben. Hatalmas és elég csendes, sehol egy nem oda illő ember. Ráadásul találtam benne egy játszóteret, ahol nyáron a gyerekeknek ingyenes medence üzemel. Azért szerintem ez nem semmi.
Az egyetem környékét még kevésbé sikerült felderítenem, de majd itt is készítek képeket!
Nem tudom meséltem-e, de az egyetem területe tele van kis vadnyuszikkal és mókusokkal!!! Hihetetlen... ráadásul elég közel is engedik az embereket magukhoz! :)
A nyugalmas első napok után tegnap összeverődött egy kb. 10 fős csapat és elmentünk este egy pub-ba. Naggyon jól sikerült. Kicsit olyan volt mint régen az AIESECes gyakornokokkal... csak most nem kell mellette vízumokat és lakásokat intéznem! :-P Voltak közöttünk franciák, törökök, norvégok és mi ketten magyarok. Olyan hangulatot csináltunk, hogy az ottani angolok is becsatlakoztak! :)
Már azért jól jött egy kis társasági élet... kezdett hiányozni.
Mától pedig abszolút beindul a buli: kezdődik a nemzetközi hét tele hasznos előadásokkal (még az itteni egészségügyi regisztrációt is megszervezik nekünk), kirándulásokkal és persze bulikkal. Nagyon kíváncsi vagyok az itteni emberekre!
Érdekes, hogy én soha nem tartottam magam előítéletes típusnak és most kicsit magamtól is megijedtem itt a sok külföldi között. Rengeteg különböző nemzetiségű ember van és az angolok még nem érkeztek meg. Nagyon furcsa volt úgymond, hogy fehérbőrűként kisebbségben vagyunk most. Persze nem azt mondom, hogy bármi féle nyomás lenne rajtunk, csak nagyon idegen ez a helyzet, ilyennel még nem találkoztam. Most fedeztem fel azt is, hogy a különböző nemzetiségű emberek mennyire különbözően gesztikulálnak, máshogy működnek. Valahogy az európaiak nagyon hasonlóak... Szóval rá kellett jönnöm, hogy bőven van még mit tanulnom az emberekkel kapcsolatban. Dehát erről fog szólni az egész évem!!! És abban nagy szerencsém van, hogy azért akik ide jönnek tanulni az egyetemre, már egy szűrt társaság. Anyagi és készségek szempontjából is.
Na de most vár a regisztráció a nemzetközi hétre. Képekhez katt a címre!
2008. szeptember 10., szerda
Út és érkezés
Megérkeztem egészben. Már a Glamorgan-i kolesz szobámból írok. A nap süt!!! és az ablakomból csupa zöld dombokat, mezőket és erdőket látok. Szóval a híresztelés igaz: Wales tényleg totál zöld. A kastélyokat pedig nem győztem számolni a buszról miután beértünk a tartományba. Nagyon durva, minden két nyelven van kiírva, bár a taxisofőr szerint, aki Cardiff-ból kihozott az egyetemre a Welsh nyelv nagyon is haldoklóban van, hiszen már nem nagyon tanítják meg a gyerekeknek. Mindenki beszéli az angolt, az a hivatalos nyelv így ha már valaki nyelvet tanul, olyat választ, amit több helyen tud hasznosítani. Mindenesetre nagyon érdekes, a buszon, amivel Londonból Cardiff-ig jöttem az egyik csaj Welsh-ül telefonált, elsőre kicsit olyan hollandhoz hasonló a hangzása. Persze nem valószínű, hogy a két nyelvnek van köze egymáshoz, mert a Welsh nyelv a kelta eredetű. például Wales Welsh-ül: Cymru :) a kiejtésről még fogalmam sincs!
Az ideút alatt érdekes volt az átmenet Anglia és Wales között. Szépen lassan a pirostéglás házak eltünedeztek és egyre több mező tárult a szem elé legelésző bárányokkal, tehenekkel és lovakkal. Nem hazudok, ezek az állatok valamitől kétszer akkorák, mint nálunk. Biztos a fűben van valami... :)
Az utazás alatt persze a szokásos kalandok meg voltak. Bőröndkereséskor már csak ahogy szokott lenni, a bukaresti gép csomagjaihoz irányítottak... Szóval ahogy erre számítottam is, nem nagyon ismerik itt a mi kis országunkat. De erre volt ellenpélda is: Cardiffban a buszra várva találkoztam egy amerikai házaspárral, akik miután meghallották hogy Magyarországról jövök, elmesélték, hogy a lányukat magyar névre keresztelték, Szári-nak :), mert az sokkal kedvesebb, mint az angol Sarah. Kiigazítottam őket kicsit a kiejtésben (Sári), de nagyon jól esett ezt a sztorit hallani. Amúgy az út alatt (magamat nem meghazudtolva) hárman is megjegyzést tettek az amerikai kiejtésemre... Szóval van még mit fejlődnöm ahhoz, hogy brittnek nézzenek :))
Vicces: Totál kiszomjazva a távolsági buszmegállóban egy kis üzletben nagyon megörültem, hogy találtam ásványvizet, le is csaptam rá, kifizettem Ł1,5-ot és nagy boldogan leültem a váróban, hogy 'na akkor most iszom'. Hááát persze! A víz kb robbant amikor ki akartam nyitni mert totál jéggé volt fagyasztva... :P Én ilyet még nem láttem boltba.
Amúgy az emberek nagyon készségesek voltak Londonban is és itt Walesben is: Az úton mindi volt valaki, aki segített a lépcsőn felcipelni a cuccaimat, Cardiffban pedig egy jegyirodából hívtak nekem taxit az egyetemhez úgy, hogy előre mindent lezsíroztak (hova, mennyiért, hogy fog megtalálni...). A taxi 2 perc múlva ott is volt és amellett hogy a campuson belül házig hozott még fel is egítette a cucaimat az emeletre a szobámig. Szóval nagyon készségesek az itteniek, a szálláson is... szinte mindenki, akivel eddig talákoztam.
Amúgy durva... megérkezés után kinyitottam az ablakot és elhelyezkedtem. Károgást hallottam, kinéztem az ablakon: itt a varjúk is kétszer akkorák, mint otthon. Nagyon veszélyesen néztek ki! :-/
Este birtokba vettem a szobám minden falát, szekrényét és polcát.
Ma felfedező és bevásárló körútra indulok...
Az indulásról szóló képeket nézzétek meg itt: http://picasaweb.google.com/veneszk/IndulS#
A további képekhez kattintsatok a címre (Út és érkezés)!
Az ideút alatt érdekes volt az átmenet Anglia és Wales között. Szépen lassan a pirostéglás házak eltünedeztek és egyre több mező tárult a szem elé legelésző bárányokkal, tehenekkel és lovakkal. Nem hazudok, ezek az állatok valamitől kétszer akkorák, mint nálunk. Biztos a fűben van valami... :)
Az utazás alatt persze a szokásos kalandok meg voltak. Bőröndkereséskor már csak ahogy szokott lenni, a bukaresti gép csomagjaihoz irányítottak... Szóval ahogy erre számítottam is, nem nagyon ismerik itt a mi kis országunkat. De erre volt ellenpélda is: Cardiffban a buszra várva találkoztam egy amerikai házaspárral, akik miután meghallották hogy Magyarországról jövök, elmesélték, hogy a lányukat magyar névre keresztelték, Szári-nak :), mert az sokkal kedvesebb, mint az angol Sarah. Kiigazítottam őket kicsit a kiejtésben (Sári), de nagyon jól esett ezt a sztorit hallani. Amúgy az út alatt (magamat nem meghazudtolva) hárman is megjegyzést tettek az amerikai kiejtésemre... Szóval van még mit fejlődnöm ahhoz, hogy brittnek nézzenek :))
Vicces: Totál kiszomjazva a távolsági buszmegállóban egy kis üzletben nagyon megörültem, hogy találtam ásványvizet, le is csaptam rá, kifizettem Ł1,5-ot és nagy boldogan leültem a váróban, hogy 'na akkor most iszom'. Hááát persze! A víz kb robbant amikor ki akartam nyitni mert totál jéggé volt fagyasztva... :P Én ilyet még nem láttem boltba.
Amúgy az emberek nagyon készségesek voltak Londonban is és itt Walesben is: Az úton mindi volt valaki, aki segített a lépcsőn felcipelni a cuccaimat, Cardiffban pedig egy jegyirodából hívtak nekem taxit az egyetemhez úgy, hogy előre mindent lezsíroztak (hova, mennyiért, hogy fog megtalálni...). A taxi 2 perc múlva ott is volt és amellett hogy a campuson belül házig hozott még fel is egítette a cucaimat az emeletre a szobámig. Szóval nagyon készségesek az itteniek, a szálláson is... szinte mindenki, akivel eddig talákoztam.
Amúgy durva... megérkezés után kinyitottam az ablakot és elhelyezkedtem. Károgást hallottam, kinéztem az ablakon: itt a varjúk is kétszer akkorák, mint otthon. Nagyon veszélyesen néztek ki! :-/
Este birtokba vettem a szobám minden falát, szekrényét és polcát.
Ma felfedező és bevásárló körútra indulok...
Az indulásról szóló képeket nézzétek meg itt: http://picasaweb.google.com/veneszk/IndulS#
A további képekhez kattintsatok a címre (Út és érkezés)!
2008. szeptember 8., hétfő
Utazás előtti csend
Huhh... nem is olyan könnyű ez a nagy készülődés. Adminisztráció megállás nélkül, búcsúzkodások, pakolás, izgalmak...
Már nincs 24 órám az indulásig! Holnap 8.25-kor száll fel a gépem Ferihegyről egyenes London felé, ahonnan busszal megyek tovább Cardiffba és onnan taxival Pontypridd-be, ahol az egyetem található. Nem lesz egy rövid út! Kb. este 6 körül érkezem a szállásomra. Na de csak óvatosan az idővel: ott egy órával korább van, mint itthon. :)
Eszméletlen nagy élmény volt számomra a búcsú bulim. Nagyon meghatódtam. Annyi szeretet kaptam mindenkitől, amit nem is tudom hogy érdemeltem ki!!! Köszönöm mindenkinek, aki ott volt és annak is aki gondolt rám, de nem tudott eljönni. Nagyon jó érzés tudni, hogy úgy megy el az ember, hogy visszavárják...
Na de ennyit az érzelgősségből! Kukkantsátok meg a buliképeket! (Egy katt a bejegyzés címére és máris megjelennek a képek! Nem sok, de lagalább van... :) )
Már nincs 24 órám az indulásig! Holnap 8.25-kor száll fel a gépem Ferihegyről egyenes London felé, ahonnan busszal megyek tovább Cardiffba és onnan taxival Pontypridd-be, ahol az egyetem található. Nem lesz egy rövid út! Kb. este 6 körül érkezem a szállásomra. Na de csak óvatosan az idővel: ott egy órával korább van, mint itthon. :)
Eszméletlen nagy élmény volt számomra a búcsú bulim. Nagyon meghatódtam. Annyi szeretet kaptam mindenkitől, amit nem is tudom hogy érdemeltem ki!!! Köszönöm mindenkinek, aki ott volt és annak is aki gondolt rám, de nem tudott eljönni. Nagyon jó érzés tudni, hogy úgy megy el az ember, hogy visszavárják...
Na de ennyit az érzelgősségből! Kukkantsátok meg a buliképeket! (Egy katt a bejegyzés címére és máris megjelennek a képek! Nem sok, de lagalább van... :) )
2008. augusztus 6., szerda
Első bejegyzés
Sziasztok!
Még itthon vagyok Győrben, de már csak kb. 1 hónapom van az indulásig! :) A képen látható egyetemre fogok járni egy éven keresztül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)